2015. április 18. - Bányászati skanzen látogatás / Tatabánya

2015.04.19 09:30

A kirándulás fotógalériái : kawa fotói   deva képei   gyulabácsi képei   Döme-Mara fotói

 

Csodálatos napsütéses tavaszi hétköznapok után egy sokkal kevésbé barátságos szombati nap reggelén indultunk el az év második t3-tuningos kirándulásának célpontja, a Tatabányai bányászati skanzen felé. A budakeszi határában álló bevásárlóközpont parkolójában már akadtak bámészkodók a tíz egymás mellett álló kocka láttán. Az érdeklődő tekintetek egész tatabányáig végig kísérték utunkat. 

Helyenként a forgalmat „blokkolva” gurultunk utunkon a budai dombok között. 

A skanzenhez történt érkezésünkkor a „fogadó bizottság” Sanyi bácsiék már vártak minket. 

A konvoj beparkolt a skanzen előtti parkolóba és megkezdődött a tavaszi zsongás… a gyerekek a kocsik között kergetőztek, előkerültek a szendvicsek (jó magyar szokás szerint,  mintha napok óta nem ettünk volna) és a biznisz is helyet kapott egy rövid időre…

Valahogy el kellett húzni az időt, de megérte… hamarosan befutottak a dunántúli régióból is… Gyulabácsi, Baumann Csabiék, Szapor Robiék, és leges-leges-leges-legvégül a Deva-különítmény. 

A belépőjegyek összeguberálása után birtokba vettük a skanzent... Bár a legtöbb dologról azt sem tudtuk, hogy mi is lehet, azért sok érdekes tárgyat is felfedeztünk.. a legérdekesebbnek talán a piros GAZ 66 bizonyult, itt elég sok ideig elidőztünk. A "DEVA-srácok" meg is ülték... a Baumann család utasként élvezte a technikát :)

 

Belekostolhattunk a bányászat hangulatába is, egy mesterségesen kialakított tárnán való áthaladással. A kiállításnak nagy vonzereje lehet az, hogy a tárgyak nagy részét meg lehet érinteni, nem áll az ember háta mögött a "teremőr"

Ahogy átsétáltunk a tárnán, egy különleges világ tárult elénk, a bányász közösség életterét bemutató lakások, iskola és egyéb kiszolgáló létesítmények sora volt megtekinthető érinthető közelségből... Szinte érezhető volt a fél évszázaddal ezelőtti hangulat... beülhettünk a korabeli iskola padjába, megnézhettük, hogy nézett ki akkor egy cipészműhely, egy fotóműterem, egy borbélyüzlet, egy orvosi rendelő... a bemutatott lakásokról nem is beszélve... látható volt a bányászok lakásain kívül egy tisztviselői lakás is, érezhető különbség mutatkozott az akkori életszínvonal különbségében a társadalmi osztályok között... 

A bányászati kiállítás megtekintése után némi tanakodás uralkodott el a csapaton... elkezdett esni az eső, de a társaság nem szívesen adta volna fel egy kis csapadék miatt a délutáni további kirándulás lehetőségét... végül Sanyi bácsiék vezetésével a Majki remeteség felé vettük utunkat... A kolostor területére belépve különleges hangulat érződött, ezt csak az oldotta fel amikor kifelé a nem túl olcsónak mondható belépőket befizettük a néhány perces idegenvezetés fejében... 

A kolostor-látogatás befejeztével a parkolóban vettünk egymástól érzékeny búcsút és ki-ki elindult a hazavezető úton...

 

kawa

A kirándulás atesz tollából...

Dacolva az időjárási előre jelzéssel belevágtunk ! Döme Mara szervezésében irány Tatabánya bányászati múzeum. Budakeszi  találkozást követően irány Páty, Zsámbék.......stb. Tíz busszal / később bővült a létszám / a zöldellő természetben alacsony forgalmú utakon konvojozni ? Leírni nem lehet. Ezt át kell élni. A skanzen ( múzeum ) előtt bevárva a később csatlakozókat volt alkalom kitárgyalni mindent / szokásos busz mustra, tervek, barkács, további kirándulások stb. / Irány befelé ! Mindjárt az elején " szürrealisztikus " kiállítást láthattunk. Cimbalom ütő, mosógép dob, bicaj kormánytól kezdve írógép Pannónia tank kaszanyélen át a tejes kannáig minden mindennel egybe építve. Rendkívül látványos, a funkciókat tekintve........ezt inkább hagyjuk kiállításban volt részünk. Annyi biztos, hogy gyermek felnőtt fantáziát egyaránt megmozgatott a funkciók kitalálása. Jókat nevettünk az biztos. Innen tovább korabeli sportolók azóta örzött érmeit, kupáit, sport szereit csodálhattuk meg. Majd jöttek az igazi bányászattal kapcsolatos emlékek. Olyan tárgyakban szerszámokban műszerekben gyönyörködhettünk ahol nem csak a funkció ellátása, hanem az esztétika is számít. Igazi "míves" praktikus mégis  egyszerű eszközöket láttunk. Nem is gondoltuk, hogy Ennyi minden kell a felszínen egy bánya működéséhez. Asszem mindannyiunk nevében mondhatom a legnagyobb élmény mégis kicsinek nagynak is a korabeli kézműves műhelyek az iskola és a bányászok házainak látgatása volt. Cipész, pék, fotós borbély műhelyeket láttunk, hogy csak néhányat említsek. Az elemi iskola. Na az igen. Ennyit már régen röhögtünk együtt.  (nagyon ránk fért) A kicsik fantáziája a padokban ülve beindult milyen lesz majd !  Mi nagyobbak pedig sztoriztunk milyen is volt akkor...emlékszel még a körmösre ? Lehet azt elfelejteni ? Mert itt "egész véletlen "pálca is volt a múzeális tárgyak között. Végül a bányász lakások kicsiny mérete puritánsága és korabeli (elnyűhetetlen) használati tárgyaik nyűgöztek le bennünket. Érdekesség : a később meglátgatott majki kolostor remetéi egy maguk akkora lakásban laktak, amekkorán kb. két és fél BÁNYÁSZ CSALÁD élt.

Összegzés képpen : az egy négyzet méteren egyfőre eső hahota, mosoly, röhögéssel szerintem minden rekordot megdöttünk. Köszönet a szervezésért. Örülünk, hogy ott lehettünk.
 

Atesz