2016. június - Pilismaróti T3-tuning weekend

2016.06.30 21:20

Izgatottan vártam ezt a hétvégét. Apa már régóta szerette volna megmutatni milyen is egy buszos hétvége a Duna-parton. Nem kis "félsz" volt bennem amikor pénteken megérkeztünk. 

Pár busz és lakókocsi fogadott bennünket. Számomra ismeretlenek voltak, de mégis mint régi ismerőst üdvözöltek. Nagyon jó érzés volt amikor hallottam mennyire örülnek a klubtársak apának. "Mikikém, de örülök hogy itt vagy! Ezer éve nem láttalak!"- büszkeséggeltölt el, hogy a férjem ennyire kedvelt tagja a T3-as társadalomnak. Na de hagyjuk a lelkizős részt! 
 

Szóval pénteken megérkeztünk, üdvözlések és a kitelepülés után szemügyre vettünk a területet.
Mára már nektek sem ismeretlenek a vagány, eleven,félelmet nem ismerő fiaink,.....na meg a Duna. Hát mit mondjak?,...anya- para turbóra kapcsolt.
Azonban félelmem alábbhagyott, ahogy néztük a hömpölygő Dunát, a homokos partot,a túloldalt Zebegényt. Megértettük mi az ami visszahúzza Apa szívét! Gyönyörű,erre nem is lehet mit mondani! Teljesen elvarázsolt!
A fiúk élvezték ahogy a hullámok kiszaladnak a partra, a homokvár építést,a kagyló gyűjtést.... Jó volt látni, és újra érezni hogy olyanok vagyunk, mi buszosok, mint egy nagy család.
Mindenki figyel mindenkire, mindenkinek van pár kedves szava a másikhoz és a gyerekek szót fogadnak, bármelyik szülő is szóljon, mert tudják ők is hogy egy csapatba tartozunk.
Szombaton aztán betöltöttük a helyet. Jó volt látni amikor a bográcsban rotyogott a csókakői kolbászleves, Gyula bácsi tiszteletére, és körülötte nagy beszélgetések folytak,a palacsintázás, hogy ilyen kedvesen fogadtátok.
Kellemes volt a kicsit turbóra sikeredett hajókázás és a fagyizás, Ateszékkal. Dávidkánknak örök emlék lesz a "kocsmai" kollektív szurkolás.
Aztán kicsit későn kapcsolva és igy megcsappant létszámmal a vasárnap esti tábortűz melletti beszélgetés  Joci bácsival, Gazsiékkal, Robertóékkal  amit végül elmosott az eső.
 

Végül hétfő délelött, új élményekkel, a T3-as életérzéssel feltöltődve, jó érzéssel hagytuk el a kempinget, mert tudtuk,hogy hamarosan visszatérünk...

SZilvi, utazó Miki és a gyerekek