Kaposvár környéki weekend - 2013. május 18-20.
2013.06.22 21:00
A viharral együtt érkeztünk. Már út közben, de még napsütésben megalapozta a hangulatot Somogy ország dimbes-dombos látképe, Kaposvár belvárosában pedig az út felett összeboruló lombkoronák és a viharos szél által keltett sejtelmes hangulat valamiért azt ígérte; jó lesz ez a lazulás.
A táborhelyre érve aztán a köszönést átmenetileg elhalasztotta a vihar, az autókból ki sem szálva a walky-talky-k segítségével alakítottuk ki szekérvárunkat. Az eső hamar továbbállt, így végre köszönthettük a már letáborozott társakat, ami során mi más is játszhatta volna a főszerepet, mint a házipálinka. A jó hangulatban felpezsdült vendégeket estefelé jófajta malacsült engesztelte a viharos kezdésért, ami a mellé kínált sörrel, savanyúsággal, friss kenyérrel és Lava által a közösbe bedobott soproni szőlőlével együtt kiváló társ volt egy éjfélig tartó beszélgetéshez.
Körülbelül ekkor érkezett teljesen véletlenül egy kecskeméti csapat, akik gyalogtúrát terveztek másnapra és itt töltötték az éjszakát; páran sátorban, páran pedig az autójukban, ami nem volt más, mint egy kocka. Másnap kora reggel a klub honlapjának címével és egy klubos matricával engedték útjára őket az akkor már megébredt klubtársak.
A szombat verőfénnyel köszöntött, a madarak daloltak az erdő és tópart által határolt táborhelyen, a tó felett párapamacsok lengedeztek, a békák pedig elcsendesedtek. Az esti vihar nyomai hamar a múltba vesztek és beindult a szokásos kockás feeling; mindenki sorra járta a többiek portáját, átdumálni az utolsó találkozás óta történt élményeket, a kissrácok és csajszik kezdtek egymásra találni. A hűvös sör és a fröccs pedig jólesett a napra kiülve pihengető társaságnak.
Többen csak ezen a napon érkeztek, de hely volt bőven, így a tópartot lassan belakta a kocka-közösség. Igazi lazulós nap volt, mikor is mindenki csupán azzal foglalkozott, hogy jól érezze magát – amit a hatalmas fatálon a szervezők által körbehordozott 4-5 féle pogácsa csak tovább segített. A pogácsa egyébként jelképe is lehetne a találkozónak; innentől kezdve többször is amolyan terülj-terülj asztalkám kerekedett az ovális fatálcából, mert alighogy megcsappant a pogi, újra és újra került belőle. A tóhoz és az erdőbe érkező kívülállók pedig csak szájtátva figyelték, milyen frankó tábort lehet összehozni ezekből az öregecske vasakból. A létszám folyamatosan gyarapodott, estére legalább 20 kocka jött össze, és a társaság nagy része a tábortűz mellett folytatta a beszélgetést – legalábbis azok, akik nem mentek az éjszakai erdei túrára.
A vasárnap kényelmesen indult, íjászkodással terelve az érdeklődőket az erdei életmód csodái felé, vagy András bá által vezetett erdei sétával a szomszéd völgy tavacskájához. Aki ragaszkodott a kockás kalandhoz, nos ők Abaligetre tettek kirándulást, ahol is a barlangban a hölgyek mindegyike kiállta a hűtlen asszony sziklájának próbáját. Mire mindenki visszatért, már rotyogott a meglepetés estebéd ígéretével a kisebb medence méretű üst, ami a környéki hagyományok szerint készült lucskoskáposzta volt, öklömnyi húsgombócokkal és csülökhússal. Jó volt, na! Teli hassal aztán kihívás volt a vetélkedő, ami szám szerint három, tehát nem kettő és nem is négy, de éppen 3 versenyszámból állott össze, úgyis mint alkatrész-felismerés, hengerfej-hajintgatás és felni-kitartás. Az első versenyszámban a hölgyek engedményként láthatták is, amit a kezükbe kaptak. Természetesen mind a magukat hozzáértőknek gondoló fickók, mind az autószerelésben kevésbé örömet lelő leányok feltaláltak egy-két új alkatrészt, amiről eleddig a szakmának tudomása sem volt. A hengerfej hajítás is hozott érdekes pillanatokat, mivel a rajtdeszkához járulók a két próbálkozásuk kapcsán a fizikát meghazudtoló technikákat vetettek be, aminek eredményeként a szegény áldozat – tudni illik a szelepleszakadás előtt jobb napokat látott hengerfej – mindannyiszor különleges röppályákat rajzolt a friss erdőszéli levegőbe. Időnként még a madarak is elhallgattak… Egy-egy, a nyereményre aspiráló versenyző nem is tudta, inkább magasabbra, vagy inkább messzebbre hajítsa a dieseles rémálmok főszereplőjét. Amint ez a versenyszám lezajlott, következett a harmadik, az igazi kitartás és erő próbája. Az Alesio könnyűfém felni nevét meghazudtoló módon lett egyre és egyre nehezebb az életben még soha ilyen lassan nem cammogó másodpercek múlásával, amelyet komolyan remegő karok erősítettek meg a felni megannyi fűbeharapásakor. Amíg az öregek egymást próbálták felülmúlni a versenyeken, a gyerkőcök a korai magyar gyerekfilmekből ismerős bandába verődve fosztogatták a tó halállományát – igen sikeresen. Halászlére ugyan nem tellett volna a fogásból, de a tónál próbálkozó pár „hivatásos” halvadász közel sem járt a gyerkőcök eredményeihez – legalábbis a halacskák számában. Végül minden bébibálna visszatérhetett a tóba növekedni.
Vasárnap estére még tartogatott némi bemutatót a vihar, de a kevéske esőt és az enyhén megélénkült szelet olyan csodálatos fényviszonyok követték, hogy katalógusképeket megszégyenítő fotókat lehetett készíteni a vasakról. Ekkor már voltak, akik elbúcsúztak és útra keltek. A maradók a tucatnyi öles falábon álló tető alá húzódtak és az ismét púposodó pogácsadomb és különféle hangulatjavító italok társaságában múlatták az időt. Éjfél körül elcsendesedett el a tábor.
A hétfő a kellemes ébredés és az útra készülődés napja volt. Szépen lassan, kényelmesen és a reggel kellemesen borzongató hűvösében a napra kitett székekben kávét hörpölgetve melegedő kockások nehezen, de mégis összekészültek és ki-ki a hazafelé irányba fordította a szekérrudat. Megköszönvén a szervezők munkáját, és a jövőre megrendezendő harmadik Kaposvári buli ígéretével a tarsolyunkban indultunk hazafelé.
Jó buli volt, pompás helyszínen. Ahogy Zaszti szokta volt mondani; aki ott volt tudja, aki nem, bánhatja. Köszönet tehát a szervezőknek; Zasztiéknak, Rotyéknak, Krisztiánnak, Csabinak és akik segítettek nekik előkészülni, sütni, főzni.
A versenyek eredményei:
Hengerfej-hajítás: I.: Garu, II. Aradi Laci, III. Túri Zoli.
Felni-kitartás: I. Csabi (a Hondával), II. Aradi Laci, III. Garu.
Alkatrész-felismerés: I. Bandi, II. Tomato és Döme, III. Túri Zoli és Gerzson
Női összetett verseny helyezettjei: I. Mara és Ági
Íjászverseny (gyerek): I. Fanni, II. Túri Zoli, III. Túri Enikő, vigaszág: Csabi (a Hondával), Hanna és Donát
Gerzson