Göcsej kemping - Kustánszeg
2014.09.16 20:49
Szeptember elején jártunk, az eseménynaptárat nézegetve vacilláltam, hogy elguruljak-e életem első klubtalálkozójára. A hónap második hétvégéje vészesen közeledett, így nekiálltam időjárás-előrejelzéseket keresgélni. Némi böngészés után, de reménnyel telve már csak olyat próbáltam kutatni, ami az elmúlt 100 év csapadékrekordját nem múlja fölül. Hát ez nem jött össze. Eljött a péntek délután, a busz indulásra készen állt a zivatarfelhőkkel együtt. Hónom alá (vagyis a buszba) csaptam öcséimet és László barátomat, majd elindultunk. Későn este érkeztünk a kempingbe, mely Kustánszeg szélén, a patak partján várt minket. Benéztünk a kapun, hogy jó helyen járunk-e. Erről „kockabuszok hada” adott megerősítést. Placcot keresgélve sorban kaptam a jótanácsokat, például hogy ne álljak messze az úttól, amiket visszagondolva érdemes volt megfogadni. Gyors bemutatkozás következett, a fórumon használt nevekhez végre arcokat is tudtam társítani.
A kezdeti bátortalanságomat és minimális, de azért jelen lévő távolságtartást egy kis baracklével – na de nem ám abból zavaros fajtából - hamar sikerült eloszlatni. Hosszas, szinte minden témát érintő beszélgetések következtek. Másnap reggel felébredve tudatosult bennem, hogy a fényszóró világosságánál mit sem láttam abból, ahová érkeztem. Egy csodálatos völgyben elterülő kis faluban találtam magam, bármerre néztem, a táj szépsége magával ragadott. A tábor hátsó része felé közeledve rá kellett jönnöm, hogy bizony egy aprócska patak is meg tud akkorára duzzadni, hogy kishíján a buszok küszöbén köszönjön be jóéjt kívánni. Az éjszakai esőzésről a véletlenszerűen elterülő, előtetők alá költözött mini halastavak árulkodtak. Reggeli erőgyűjtés után a helyi nevezetességek felkeresése volt a cél.
 |
Elindultunk hát először a templomhoz. Ívesen kanyargó, emelkedő utcákon sétálva kis lépcső vitt fel Isten házához. Gondosan ápolt templomkert fogadott pazar kilátással. A szomszédos padokon kifújva magunkat, lefelé vettük az irányt. |  |
Felkerestük a halastavat, ami nem éppen alacsony vízállással büszkélkedett. Így már értettük a patak éjszaka produkált óriási vízhozamát.
Itt a vízben álló padokat nézegetve, egy horgászverseny ránézésre vérprofi résztvevőit kerülgetve visszabattyogtunk a kempingbe.
Nem mindennapi akció várt minket. Döme, Lava, Garu, Kawa és Zotya a patakparton erősen hiányos öltözetben sorakoztak. Azt gondoltuk, hogy ugrani készülnek - és tényleg. Bár voltak bátorítások, hogy gyarapítsuk létszámukat, de nem voltunk elég kemények, nekem meg váljon mentségemre, hogy Imbusz épp „feltartott” (vagyis megmentett az ugrástól). Estére a kerti kiülő –legalább 100 m2- alá verődött össze a társaság. Egymást kellőképpen, de kellemesen lefárasztva tért mindenki nyugovóra. Vasárnap reggel szépen komótosan elkezdtünk összepakolni. Az összepakolásból csoportos, előre eltervezett, megfontolt szándékkal elkövetett busztologatás is kerekedett.
Ezen a hétvégén felismertük, hogy ha a megfelelő társaság jön össze, akkor az időjárás nem igazán lehet akadály abban, hogy jól érezzük magunkat. Nem számított az eső, a sár, no meg a környékbeli gazdaboltok és sportáruházak gumicsizma készletkisöprése - egy rendkívül emlékezetes találkozón vettünk részt, amit bármikor szívesen megismételnénk.
seres