Syncro őrület az Ácsi arénában 2013. május
2013.06.14 08:49
Találkozás péntek reggel 10 órakor az Outlet centernél: Jóci, Zotya, Kuszto családostul, irány Ács! Délre le is értünk.
Sanyi és a két fia már lent, a régi fenti helyünk megszerezve.
Regisztráltunk, aláirtunk, fizettünk, ettünk,, dumáltunk…
Közben a Range Rover fesztiválra épített ügyességi pályát tesztelte két osztrák, igencsak jó gép. Több se kellet nekünk beültünk Zoli kocsijába és már próbáltuk is. A pálya feléig jutottunk, mert nagyon saras volt és durván csúszott. Miközben az egyik osztrák srác kicsörlőzött minket, kiderült ők 0,8-1,2 bár nyomást hagynak a kerékben, hiába, a rutin sokat számít, Zolinak meg kb 3X annyi volt.Megköszöntük pár sörrel a csörlőzést és a keréknyomás állítót, ezzel meg is alapoztuk a jó hangulatot a csapatok közt, kissé áthidalva a nyelvi nehézségeket.
Jóci is leengedte a kerekeit. Vesztére, az alufelnin elforgott a gumi és telement sárral, ettől folyamatosan leengedett. Később megoldottuk ezt is, jól nézet ki a kocsija a 4 kocsiról levett, 4 különböző pótkerékkel.
Lassan megjött Meri Laci is a dokával. Kis pakolászás után beindult újra a csapat, a patak partja nagyon vizes, sáros volt, gyalog is komoly nehézséget okozott még egyhelyben megállni is,. A sárfürdő végén jött egy kisebb emelkedő, ezt igen hosszadalmas munkával sikerült csak leküzdeni a csapatnak.
Közben megjött Rigesz és a környéken lakó tanítványaim is egy szamurájjal , (nagyon jól terepezik a kis könnyű kocsi) Mielőtt beesteledett volna Rigeszt elkapta a hév és egyre nehezebb részeken teszteltük a nagy vasakat. Persze mondanom sem kell a legrosszabb részen akadt el, majd fulladt le magától állás közben a gépe. Egy jó meredek kanyarívben felfelé, szinte a fákra dőlve. Próbáltuk lehúzni, lerántani de egyik gépünk sem bírta. Végül szóltuk Karelnak a hely tulajának, (aki már nem teljesen volt szomjas);hozta is a brutális erős mentő Toyotát, persze az sem bírt vele, pedig nem kímélte csak úgy repült a homok és mindenki fedezékbe húzódva várta mikor szakad el a vonókötél. A vége csak a markoló lett, de persze az is megsínylette a kalandot, leszakadt lánctalppal kellet a kisebb tóból nehezen kiállva otthagynunk reggelig. Én vártam a vacsoráig, hogy kissé csökkenjen a napközbeni sörök hatása majd elmentem Komáromba aludni, a többiek maradtak. Reggel 6 kor keltem kávéfőzés, majd irány gumist keresni Józsi felnijeihez. 7 kor a harmadik helyen, kaptam végre egy tuti tippet, 7:20 kor már ott is voltam, egy gond volt csak 8 kor nyitottak...
Akkor viszont hárman, elég gyorsan szétkapták, letisztították, kicentírozták; 8:30 ra már az ébredező táborban is voltam. Közben csatlakozott a csapathoz Roty a fiával és DTamás a haverjával. Mikor végre mindenki összeszedte magát, Zoli nem nyugodott,és megcsinálta a Range Rover pályát könnyedén. Mentünk pár kört majd a Tó felőli meredek partoldalt kezdték tesztelgetni ahol reggelink közben pár osztrák srác is megfordult. Miután ezt is sikeresen teljesítették páran, nem maradt más nagy kihívás mint a Tó melletti jókora vizes árok...Rigesz itt elvérzett...de miután egy osztrák Suzuki átment rajta; kis csapatunk újra felbátorodott, most Zoli próbálta de neki sem jött össze...
Miközben száradtak a gépek és vártuk Lalát az alkatrészekkel, mentünk pár kört az én Caravellémmel, kisebb kalandok árán én is levittem a gépem a tóhoz a közben megérkező Laláékkal. Alig telt el pár perc hívtak a tanítványaim, ők is bajban vannak a Suzukival, elszabadult az akkumulátor és leégett pár vezeték + talán a kapkodástól de a kuplung bovden is elszakadt...
Mentem menteni őket, közben a többiek szerelgettek...Kerestünk egy szerelőt a Suzukinak majd bevontattam az alap táborba, ezek után mentünk pár kört majd beszélgetésbe elegyedtünk Tomassal a Prágai T3 klub egyik fő emberével. A pályán végezve meghívtuk kis táborunkba. Megmutogatta az általuk gyártott Syncros; dolgokat, amiket árulnak is , mi is megmutogattuk a gépeinket.
Laci dokájának egyik érdekessége, hogy a gépkönyve szerint eredetileg kis tréler volt. Erről van pár fotó is, ezen Tomas nagyon meglepődött és megörült neki, mert neki is volt egy ilyen autója és eddig Ő csak 2 db ilyen autóról tudott. Neki is voltak fotói így újabb érdekességeket láthattunk. Beszélgetés közben nekiálltunk inni, enni, szerelni.Üdvözöltük Pálinkás Rigót,aki szokás szerint a mézes-fahéjas-almás-pálinkájával nagy sikert aratott,Zolinak különösen ízlett a párlat:) Ezalatt pont mellettünk az úton, elkezdtek gyülekezni a Syncrok a versenyre. 5 pár kapun kellet áthaladni, tetszőleges irányból és sorrendben. Hozzáérés 10 mp, kidöntés 100 mp, kihagyás 300 mp büntetés. A rajt és a cél egyazon kapu volt, de különböző irányból kell átmenni rajta, ezt jó lett volna ha pontosan tudjuk mert a mi 2. futamunk pont ezen ment el.
A verseny nagyon jó látványos, izgalmas volt, a nézők is nagyon élvezték, volt aki lassan, volt aki padló gázzal ment, volt aki hólánccal és volt aki első kerék hajtás nélkül. Talán mondanom sem kell Fordka Sanya és Zoli padló gázon..:-) Mivel mi kb a 10. indulók lehettünk és már jó sokszor jártunk arra a terepen, volt időn kigondolni a legjobb taktikát. Legrövidebb körök, a legmeredekebbeken lefelé és a kevésbé meredeken felfelé egy kissé eldugottabb részen. Kp fele annyi idő alatt mint a többiek megcsináltuk a 3. kapuig a pályát (1:20), de ott sajnos keményen falba ütköztünk. Kb a kocsi elejének fel eltűnt a földben. Szerencsére bekötöttük magunkat így semmi komoly bajunk nem lett, tehát ez még egyáltalán nem lett volna baj, de lefulladt a gép és nem is indult el súlyos percekig, így csak 5:50 re értünk be, ezzel sem utolsóként.
Szilcsi és Bohóc Isti is megjött, pont a verseny közben, próbáltam nekik is itinereket adni. Erősen agitáltam Zolit menjünk még egy kört, de mivel nem voltunk biztosak a szabályokban és utánunk már csak 2 induló volt + Szilcsi mézes pálinkája is előkerült a nagy ijedtségre, sajnos ez kimaradt. Ezalatt már indult is a nép a homokbánya másik végébe a 2 dik pályához. Itt is 5 kapun kellet átmenni. Sajnos az indulási sorrend itt megfordult és mire megnéztük a pályát 3. ként már jöttünk is. Zoli nem kímélte a gépet elég jó tervünk is volt, de sajnos a technika ördöge megint lefullasztotta a Syncrót felfelé, ettől függetlenül egész jó időt futottunk, de utólag megtudtuk rossz irányból mentünk át a célvonalon.
Viszont lehet pont a mi hibánk adta az ötletet Sanyiéknak, ők az ominózus kaput úgy vették, hogy a felfelé áthaladás után fordított Y ban kikerülték és már jöttek is visszafelé egy jó meredek dombot megspórolva. Sanya nagyon nem kímélte a gépet, a célban már iszonyúan füstölt, mint később kiderült remélhetőleg csak a turbó egyik csöve köpte ki az olajat.
A verseny után mindenki elvonult pihenni, enni, inni....Hozzánk közben beugrott Áki is a kisfiával...persze őket is vittük pár kört.
Kajafőzés, szerelgetés, dumálás közben halljuk a nagy ovációkat (díjkiosztó) de mindenki lusta volt megmozdulni, meg már igencsak éhesek voltunk. Pont brutálisan megkajáltunk, amikor feljött a versenyt rendező magyar srác, hogy lent várnak minket és kész a belépőért járó kaja is...na ezt jól el felejtettük.
Mivel már sötétedni kezdett Fordka és én is hazafelé vettük az irányt. A többiek pedig reggelig maradtak.
Kuszto